SZÜNET :(

Sziasztok! 

Amit a cím is elárul, szüneteltetem a blogot. Nagyon- nagyon sajnálom, mert nagyon szeretem ezt a történetet, de nem tudok most rá koncentrálni, mivel itthon problémák vannak... 

Talán csak pár hétig, de az is lehet, hogy hónapokig szünet lesz. Mindenesetre próbálok egyenesbe jönni.

Addig is sok csók és jobb nyarat mindenkinek! :') 

5. Fejezet

Miután Willel megebédeltünk, mehettem is dolgozni. Ugyanúgy történt minden, ahogy lenni szokott. Jöttek a vendégek, kiszolgáltuk őket, majd elmentek. Így volt ez addig, míg Harry meg nem jelent a pubban. Rengeteg paparazzi követte, akik egyfolytában kattogtatták gépeiket. Ő rám mosolygott, majd kért egy kávét.

-        Mit szólnál ahhoz, hogy amikor lejár a műszakod, eljössz erre a helyre? –nézett rám vigyorogva, majd adott egy cetlit. Megnéztem azt, amin valószínűleg a címe volt írva.

-         Így? –mutattam végig magamon, de közben mosolyogtam.

-         Persze. Így is csinos vagy! –kacsintott rám, majd megfogta a kávéját és távozott.
A műszakomnak hamar vége lett, és azon kaptam magam, hogy arra a helyre hajtok, ami a cetlire volt írva. Nem volt nehéz megtalálni, mivel a ház nagy volt, és tele volt emberekkel.  Leállítottam a kocsit a saroknál, és végig néztem magamon. Egy sima farmer és egy fekete V kivágású felső volt rajtam. Nem úgy voltam felöltözve, mint aki valami házi buliba hivatalos. Megigazítottam a sminkem, majd kiszálltam a járműből. Vonakodva, de elmentem a házig, ahol emberek járkáltak ki és be. Valószínüleg kertiparti volt, én mégis az ajtón mentem be. Körül néztem. Csak egy- két ember mászkált itt, de a konyhából zajokat hallottam, így nem sok veszteni valóval, odamentem. Harry egymagában próbálta kinyitni a pezsgőt. Mosolyogva megálltam és neki támaszkodtam az oszlopnak. Ahogy erölködött, még hangokat is adott ki, én meg hangosan felröhögtem.  Ijedten és zavartan fordult irányomba, majd amikor felfogta, hogy ki vagyok félénken elmosolyodott. 
-Nem szép dolog leskelődni és kinevetni egy segítségre szoruló embert! -szidott le, bár hangjában ott bujkált a jó kedv. 
-Sajnálom, de olyan jó volt nézni, ahogy nem tudsz kinyitni egy pezsgős üveget. -vigyorogtam. Felkaptam a palackot és egy törlőkendőt, majd gyakorlott mozdulattal kinyitottam azt. Harry meglepődve pillantott rám. -Vendéglátásban dolgozom. -vontam vállat. 
-Hé Harry, elfogyott a rágcsa. - jelent meg egy ismerős fiú, kezében jó pár üresen álló tállal. 
-Ti gondoskodtok a vendégekről? -néztem rájuk.
-Ja, a fiúk besegítenek. -felelte Harry. 
-Téged még nem láttalak. -mutatott rám a srác.
-Jill Bell. -vettem el tőle a tálakat.
-Niall Horan. Örülök, hogy megismerhetlek. -vigyorgott rám.
-Énis. -mosolyodtam el. -Szóval srácok, -tettem le az edényeket az asztalra. -mivel látom, hogy segítségre szorultok, besegítek nektek. 
-De nem ezért hívtalak meg. 
-Mint mondtam, -néztem rá Harryre - vendéglátásban dolgozom. Tudok egy- két trükköt, amit ti nem, és nektek is jól jön a segítség. Meg amúgy is szívesen segítek nektek. - mosolyogtam rájuk.
- Oké, de ha vége a partinak, kárpótollak érte. -húzta mosolyra a száját, majd adott egy rövid csókot számra, és kiment a vendégekhez. 
- Irigylem Harryt. -szólalt meg Niall. Én pedig elmosolyodtam. Fogalmam sincs mi volt ez, de vártam a Harryre és rám váró éjszakát. 
-Gyere Niall, vár ránk a munka. -fogtam meg kezét, majd elkezdtünk valami ennivaló után keresni. 

4. Fejezet / második

Halii! Megérkezett a rész. Remélem jóra sikeredett. Nem ez a kedvenc részem..de mostantól kezdenek beindulni a történések. :) Ömm.. a blog kinézetével nem vagyok megelégedve, ezért bocsi ha valaki úgy téved a blogra, hogy valami ocsmány design jelenik meg a szemei előtt. Ezen a héten nem tudom, hogy lesz- e rész, mivel osztálykirándulásra megyek. De előtte próbálok nektek hozni. Igyekezni fogok. Utólag pedig sok sikert az érettségizőknek erre a hétre! (ha van olyan olvasóm)

-Mi a..? -tátottam el a számat.

-Ki a barátod? - "köszöntött" apa meglepődötten. Egy pillanatra a felismerés tükröződött tekintetében, de aztán hamar visszavándorolt rám a figyelme.-Mindegy. Beszélnem kell veled. Négyszemközt.

Ránéztem a mellettem álló, és apámat figyelő srácra. -Akkor majd gyere, oké?

-Épp ezért jöttem. -mondta idegesen. Miért volt az? -Nem tudok menni. -nézett rám. Tekintete megkeményedett. Összeráncoltam szemöldökömet.

-Oh. –csak ennyit tudtam mondani. Kay elsétált mellettem, majd biccentve egyet apámnak, kilépett a házból. -Mi volt ez?

-Én honnan tudjam?! -tört ki apám a gondolkodásból kijelentésével.

-Miért jöttél? -néztem rá értetlenül, és kényszerítettem magam, hogy vele foglalkozzak, ne Kaylannel.

-Csak látni szerettelek volna. -válaszolta, majd kis időre rá elröhögte magát. -Ugyan kit hülyítek. Pénz kéne. -vette komolyra a figurát.

-Mennyi? -vontam össze magam előtt kezeim. Nem veszek tudomást hangneméről, és arról, hogy még mindig mennyire fáj az, amit mond. Megszoktam tetteit sajnos, de nem fogadtam el őket. Ami a múltban történt, örökké megpecsételi mindegyikőnk életét, és ezen semmit sem változtathatunk meg.

-100 rugó.

Eltátottam a számat. Sejtettem, hogy sokat kér, de hogy ennyit… -És mégis honnan a picsából szedjek neked 100 rugót? –vett erőt rajtam a harag. Hangnememtől őt is elkapta a méreg.

-Nem tudom kislányom, de van egy olyan érzésem, hogy meg fogod oldani. –jelent meg az arcán az a gúnyos mosoly, amit mindennél jobban ismerek.

-És, ha nem?

-Akkor kénytelen leszek elvinni téged a pénz helyett. –felelte félvállról, aztán odament az ajtóhoz. – 1 hetet kapsz. –mondta még, majd távozott.

Egészen addig nem fogtam fel az egészet, míg meg nem jelent Will.

-Szevasz csajszi! –adott puszit homlokomra. Amikor nem válaszoltam, jobban szemügyre vett. Valószínűleg sápadt voltam, és talán pirosak voltak a szemeim a visszatartott sírástól. – Mi történt? –kérdezte, én pedig mindent kiadtam magamból. Elmeséltem neki mindent és jó volt, hogy valaki meghallgat.

-Nem tudom hogyan fogok keresni 100 ezret. –töröltem le a szemem.

-Adok bele.

-Nem. Nem.. Majd én…

-Akkor is adni fogok, ha te nem engeded. Ismersz. –mosolygott rám egy pillanatra. Gyorsan felkelt majd leporolta a gatyáját. Nem mintha kosz lett volna nálam.. –Megcsinálom a záradat, aztán elviszlek ebédelni. –vigyorgott rám. –Kapd össze magad.

-Oké. –bólintottam. 

4.Fejezet/ első

Elnézést kérek, amiért nem tartottam be az ígéretemet, de.. mivel eléggé rossz jegyeim vannak, anya nem engedett géphez, meg családi öö.. bonyodalmak vannak itthon. Lényegtelen, csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom, amiért nem hoztam a részt. Nagyon örülök a 4 feliratkozónak, és a 3 kommentnek is! :) Nagyon édesek vagytok!♥♥
És akkor itt az ígért rész, egy kis (nagy) csúszással! Jó olvasást!

u.i.:Ismét nagyon rövid rész lett. Ezért ne haragudjatok kérlek!:(  De muszáj volt felraknom, hogy ha egy picit is, de örüljetek neki. Nem tudom, hogy a hétvégén fogok -e hozni részt, de mindent megteszek, hogy igen. Remélem, azért egy iciripicirit örültök majd a résznek.:) Jó olvasást! x




Ijedségemben véletlenül belekönyököltem támadóm gyomrába. -Bassza meg! -engedett el. Mikor megfordultam Mattet láttam, ahogy a hasát szorítja.
-A kurva életbe Matt! Mi a faszért csináltad ezt?
-Bocs, nem hagyhattam ki! -kezdett el röhögni.
-Köcsög vagy! -nevettem el magam, ahogy kezdtem megnyugodni. Matt sosem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy engem kellemetlen helyzetbe hozzon. Mint például, amikor Blakel, a haverjával jártam, és először voltam náluk, hogy bemutathasson a szüleinek. Matt is ott volt. Ahogy leültem a kanapéra, olyan hangot hallottam, mintha valaki befingott volna. Ráadásul tőlem jött. Matt egy fingópárnát rakott alám.. Aztán az egyik fesztiválon, benevezett egy karaokera, ami azért volt vicces számára, mert nagyon rosszul éneklek, és mert leestem a színpadról. Persze ez csak kettő, a számtalan csínyből. -Mi járatban? -kérdeztem.
-Kéne egy fuvar.
-Gyere fiam, elviszlek akkor. -sóhajtottam és beültem a kocsiba.
-Tudod mi a gáz?- ült be mellém.
-Mi? -néztem rá, miközben beindítottam kis Micramat.
-Az, hogy idősebb vagyok nálad- szólt, én pedig megforgattam szemeim.
-Istenem Matt, lefárasztasz! -indultunk el. Minnél hamarabb szabadulok meg tőle, annál tovább marad ép agysejtem.


A másnap reggel hamar eljött és ismét egy doboz várt az asztalomon. Bár ez jóval kisebb volt, mint a multkori. Ki a franc jut be a házamba!? Felvettem a telefont és már tárcsáztam is Will Greengrasst.
-Szia csajszi, mi a helyzet? -vette fel, pár csörgés után. Hangja energikus volt a korai időpont ellenére.
-Szia Will, kéne egy lakatos. Új zárat kell csináltatnom.
-Nem kell ide szerelő. Majd én megcsinálom neked teljesen ingyen. - mondta boldogan. -Mikor érsz rá?
-Most reggel. Tízkor idegenvezetést vállaltam az új lakónak, utána pedig dolgozom. -mondtam, miközben kinyitottam a kis dobozkát.
-Rendben. Akkor két óra múlva ott vagyok nálad.
-Köszönöm.
-Bármikor, Jill.
-Hé, Will! -szólaltam meg, mielőtt lerakta volna.
-Igen? -kérdezte.
-Szeretlek! -mosolyodtam el és alíg vártam már, hogy itt legyen.
-Én is szeretlek kislány!
Miután letettük a telefont, kinyitottam a cetlit, de még mielőtt elolvashattam volna, kinyílt a bejárati ajtó és belépett Kaylan. Meglepődve felhúztam a szemöldököm. -Szia, hát te?
-Kopogtam, de mivel nem válaszoltál, bejöttem. -mutatott az ajtóra.
-És, ha épp meztelenül lettem volna? -néztem rá kérdőn.
-Akkor még ennél is jobb látványban részesülnék. -vigyorodott el. Szavaira elpirultam, és csak ekkor tudatosult, hogy még mindig pizsamamban vagyok, ami egy trikó és egy parányi bugyi.
-Várj egy pillanatot! -mondtam, majd befutottam a szobába felöltözni. -Kérsz egy kávét? -kérdeztem tőle, mikor visszamentem a konyhába. Kaylan épp a dobozt vizsgálgatta.
-Aha. Mi ez? -mutatott rá.
-Nem tudom. Valaki már másodszorra jön be a lakásomba és rak le egy dobozt, amikor én alszom. Fogalmam nincs ki lehet az. Kezdek félni. -nevettem el magam. Pedig komolyan gondoltam.
-Nem kell félned. Majd én figyelek rád! -nézett mélyen a szemembe. Egy darabig csak néztük egymást, majd megköszörültem a torkom, és megszólaltam.
-Kész a kávé!
Gyorsan öntöttem mindkettőnknek, az asztalra tettem a tejet és a cukrot, majd leültem a szőke fiúval szembe.
-Szóval Kaylan..
-Kay. Csak Kay. -ivott bele a kávéjába.
-Oké, akkor Kay. Miért jöttél át? -kérdeztem, éppen amikor ismét kinyílt az ajtó és belépett rajta... belépett rajta apám.

3.Fejezet/ második

"Nem vette fel... Ezzel megszegte a szabályokat."

-Igen. -ismételtem. Apám volt a 90-es évek nagy baseball sztárja. Viszont miután megszülettem, nem játszott többet. Soha nem mondta ki hangosan, de engem okolt emiatt. - Tudod, volt az az ügy. Hogy letartóztatták...
-Igen. Benne volt az újságokban, hogy drogot találtak nála.
-Nem kapott semmit, mert több millákat fizettek a bírónak. -mondtam. -Anyával és Sandyvel már azelőtt tudtuk, hogy apa tudatmódosítószereket használ, mielőtt kiderült volna. Ezért anyám el akart válni tőle. -nagyot sóhajtottam, és összekulcsolt kezeimet kezdtem nézni. Most jön még csak a neheze. - Apa nem engedte meg. Verni kezdte anyámat, és minket is, ha közbe avatkoztunk... Én.. féltem tőle. Írtózatosan. És utáltam, amikor esténként az ordítozást és anya sírását hallgattam a szobámból, tudván, én nem tehetek semmit. Aztán egy nap, apa annyira beszívott, hogy erőszakoskodni kezdett velünk.. -mondtam, majd letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Harry figyelmesen nézett és hallgatott engem, ami kifejezetten jól esett. Végre elmondhattam valakinek a teljes igazságot. - Én  eltudtam szökni, de a tesóm és anya nem.. Ahogy kint voltam az ajtón, rohantam a rendőrséghez, és beszámoltam nekik mindent. Vádat emeltem apám ellen, és tanúskodtam a bíróságon. De sajnos semmit nem ért, mert az a rohadék még mindig szabadlábon van. Viszont annyit elértem, hogy távolságtartást kaptunk, nem láthat sem bennünket, sem anyát. Ő most Amerikában él valahol, mi pedig itt maradtunk. -néztem rá. -Csak.. szerettem volna ha tőlem tudod meg az igazságot, minthogy az újságból a hazugságot. -fejeztem be. Szemei egyűtt érzésről tanúskodtak, majd szorosan átölelt. Pár percig így voltunk, teljes csendben. Valószínűleg emésztette a hallottakat.
-Sajnálom Jill. -szólalt meg végül. -Gale Bell. Nagy név a szakmában. Nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz.
Nem pont ilyen szavakra gondoltam, de ez is megteszi.

-Kiskoromban láttam róla videókat, és egyszer elvitt minket az egyik meccsére. -mondtam -A meccs után véletlenül bementem az öltözőjükbe. 6 éves voltam, nem tudtam, hogy nem szabadna ott lennem. Mindenhol félmesztelen faszik voltak, néhol még néhány csupasz hátsót is láttam. -nevettem el magam. -De akkor nem foglalkoztam ezzel. Csak apát kerestem, hogy elmondhassam neki, milyen jól játszott és, hogy mennyire szeretem őt. Viszont sehol sem találtam az öltözőben. Apa barátja, Will közölte, hogy nem kéne ott lennem, majd felemelt. Szerettem Willt. -mosolyodtam el az emlékekre. -Mindig megnevettetett és játszott velem, mint azon a napon. Mikor kiértünk az öltözőből, apa és Amber, a csapat ügyintézője, éppen csókolóztak. -motyogtam, kinézve az ablakon. Ez az emlék olyan erősen él bennem a mai napig is, hogy olyan, mintha 1 perce történt volna. -Anya még mindig nem tud róla.
Hirtelen zenélni kezdett Harry telefonja, és így enyhült bennem az a frusztráló érzés, ami nagyon mélyről tört fel.
Harry sokáig hallgatott, majd egy 'okéval' letette a készüléket. -Haza viszlek, rendben? -nézett rám
-A pubhoz vigyél, mert ott a kocsim. -mondtam. Bólintott, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az úton nem beszéltünk sokat, de nem is kellett. Neki fel kellett dolgoznia a hallottakat, nekem pedig muszáj volt gondolkodnom. Elmondtam neki mindent. Kivéve azt az egy dolgot, amiért hónapokon át a sajtó kedvence voltam. Mikor kiderült, hogy apám drogcsempész, mindenki ezzel az üggyel foglalkozott. A házunk előtt tolongtak a lesi fotósok. Apám az egyiknek be is törte az orrát, amiért fel is jelentették, de nem nyerték meg az ügyet. Akkoriban alig mehettünk valahová valamelyik izomagyú testőr nélkül, akit anyám fogadott fel azokra az időkre. Elegem volt a paparazzikból, a riporterekből, a sajtóból. Utáltam, hogy nem mehettem sehova sem, ezért egyik elborult pillanatomban kiálltam az ajtónk elé, és elküldtem őket melegebb éghajlatba. Azt hittem elmennek végre, és békén hagynak minket. Nélkülük is meg volt a bajunk. De másnap reggel, mikor iskolába indultam, ismét ott voltak. Az egyik faszi oda jött hozzám, és a magánéletemről faggatózott. Mindenféle kérdés elhangzott, de csak kettőn akadtam ki igazán. Kivertem a kezéből a kamerát, és pofon vágtam. Ordibálni kezdtem vele, de Sandy elráncigált onnan. Másnap az eset mindenhol látható volt. A csávó feljelentett, természetesen megnyerte a pert. 2 évig pszichologushoz kellett járnom emiatt. Annak a nőnek sem mondtam el mindent. Viszont Harrynek most kiadtam a lelkem egy felét, és csak remélni tudom, hogy megbízhatok benne. Ha működni fog köztünk ez a dolog, meg kell tanulnom türelmesnek lenni az emberekkel, ami nekem.. elég nehéz.
-Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. -szólalt meg Harry, visszarángatva engem a valóságba.
Észre sem vettem, mikor megálltunk a gyorsétteremnél, ahol dolgozom. -Én köszönöm, hogy elmondhattam. -mosolyogtam, de ahogy rá esett a pillantásom, egyből lefagyott a vigyor a képemről. Szemei, amelyek engem néztek, csillogtak a napfényben. Önkéntelenül is a szájára pillantottam, amely egy apró mosolyra húzódott. Harry lassan közeledett felém, hátha tiltakozni kezdek. Talán azt kellett volna, de ahelyett lélegzet visszafolytva vártam rá. Szemei számra vándoroltak, és olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ajkamon éreztem leheletét. Szemeim lecsukódtak, mikor szája enyémre tapadt. Először gyengéden és félve csókolt. Aztán egyre keményebben és szenvedélyesebben nyomta ajkát az enyémnek. Percekig voltunk így, de aztán Harry elhúzódott tőlem. Mély levegőt vettem, mindketten ziháltunk.
-Mennem kell. -szólalt meg rekedten. Bólintottam és megigazítottam kócos hajamat. -Majd hívlak, rendben? -kérdezte ugyanolyan rekedten. Ránéztem, és szemeiben olyan mértékű vágy tükröződött, hogy nem bírtam megszólalni. Mi van velem? Ha ez így fog folytatódni, könnyen bele eshetek a saját csapdámba, és a végén nagyot fogok esni. Ahogy bólintottam, akaratlanul is észrevettem valamit, amit talán nem kellett volna. A nagy domporulatot Harry nadrágján. Élesen beszívtam a levegőt és kényszerítettem magamat, hogy Harry szemeibe nézzek.
-Köszönöm a délutánt. -mondtam számomra is idegen, magas hangon. Nem vagyok már gyerek. Sem szűz, akkor mitől ilyedtem be?
-Énis. -suttogta és újra megcsókolt. Hamar elhúzódott, amikor rájött, hogy nem viszonzom. Kérdőn nézett rám, én pedig még jobban zavarba jöttem. Kezemmel megkerestem a kocsi kilincsét, és kinyitottam azt.
-Sietnem kell. -csaptam rá a homlokomra. -Elfelejtettem, hogy anya jön ma látogatóba! -mondtam és becsaptam az ajtót. Gyorsan hátat fordítottam neki, és gondolatban elküldtem magam melegebb tájakra, amiért ilyen idióta voltam. Tuti nem veszi be azt amit mondtam. De azt tudtam, hogy beszélnem kell Lisaval. Már majdnem kinyitottam a kocsim ajtaját, mikor hirtelen egy kéz tapadt számra.





.......Tudom ez is elég rövid lett, de muszáj volt ma felraknom egy részt. Igazából nem volt muszáj, de én szerettem volna, ha ma megkapjátok. Umm, nem lett annyira jó rész, ebben inkább csak megtudhatjátok Jill múltját, illetve megismerhetitek az apját. A következő rész ígérem jobb lesz!!! Ha lesz erre 2!db komment, hamarabb felrakom. De ha nem szombaton, vagy vasárnap jön a 4. fejezet. Remélem azért tetszik.:) 
Sok puszi, reika........

3. Fejezet / első

Sziasztok! Most egy kis monológgal érkeztem a rész előtt. Szeretném felhívni a figyelmeteket a FONTOSra, amiben leírtam néhány infót a bloggal kapcsolatban. A másik dolog amiért írok, hogy köszönöm azt az egy kommentet adreennak ♥, de sajnos nem bővült a feliratkozók száma. :( 
Remélem, ez nem azért van, mert rossz a blog... Ha írtok, hamarabb jönnek a részek is. ;) xx

___________________________________________________________________

-nagyon elbasztam. 

-Már megint pénzt kért tőletek? -néztem egy pillanatra Mattre, majd rámosolyogtam a lányra, miközben odaadtam neki a visszajárót.
-Igen. Azt mondta, nincs pénze kajára, de ismered őt Jilly. Csak egy újabb ürügy, hogy ihasson. -sóhajtott fel. Lisa anyja alkoholista volt, már évek óta. Apukája rákba halt meg, mikor Lis 13 éves volt. Onnantól kezdve Christie az ivásba fojtotta bánatát. Egyszem lányával sem foglalkozott valami sokat. Lisának hamar felkellett nőnie, és ezért ő a legerősebb ember akit ismerek.
-Tudom. Csak.. hidd el, ő is tudja, de nem teheti azt, hogy nem foglalkozik a saját anyjával. Kifogtok békülni. -mosolyogtam rá melegen. Szerettem volna, ha jobb kedvre derül.
-Azért beszélsz majd a fejével? -nézett rám reménykedve.
-Persze. -bólintottam egy aprót.
-Akkor a kedvencemet kérem. -bökött a fejével az ételek irányába.

Miután Matt elment, Lisa kijött odujából.
-Adsz neki pénzt? -néztem rá komolyan. Nagyot sóhajtott, majd megrázta a fejét.
-Csak a felét adom meg, annak amennyit kért.
-Megint el fogja inni.
-Ha így lesz.. többet nem fogok adni, és megmondom neki, hogy ne keressen.
Gyorsan megöleltem és simogatni kezdtem a hátát. Az én családom sem tökéletes. Sajnos a szüleim elváltak 17 éves koromban. Azóta is nehezen viszonyulok ehhez a dologhoz.
-Ha végeztem, beszélek Mattel. Néha egy kicsit makacs tudok lenni.
-Néha... -vigyorodtam el, mikor megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem azt. -Tessék?
-Szia Jill! Harry vagyok. -hallottam meg a mély hangot.
-Szia Harry! -mosolyodtam el, majd elfordultam, mert Brad és Lisa mindenféle baromságot mutogattak.
-Matt megadta a számod, remélem nem baj.
-Dehogyis. Úgyis beszélni szerettem volna veled valamiről. -mondtam és harapdálni kezdtem a számat.
-Énis. Mikor végzel?
-1 óra múlva.
-Oké, akkor kettőkor érted megyek. Jó lesz úgy?
-Aha, persze. -tűrtem el egy hajtincset.
-Rendben, akkor szia! -mondta, majd kinyomta a telefont.



Harryvel az épület előtt találkoztam. Két puszival köszöntünk egymásnak, majd elindultunk valamerre az autóban.
-Milyen a napod eddig? -kérdezte, de nem nézett rám.
-Elég türhető. Bár volt egy vendég, egy idős nő, aki elkezdett ordibálni, mert véletlenül Cole tett a szendvicsébe paradicsomot. Pedig ő nem kért bele. Én se akartam sok mindent, mégis megkaptam. Ilyen az élet. Persze, utána kapott egy újat. Mindent a vendégért. -mosolyodtam el kínomban. -És neked hogy telt?
-Lassan és unalmasan. Volt egy megbeszélésünk reggel, utána meg két interjúnk. És nagyjából ennyiből állt a nap. -mondta. Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd megtörte a csendet. -A net tele van veled és velem.
-Igen. -sóhajtottam. -Láttam az újságot.
Harry megállt egy parkolóban, ami elég eldugott hely lehetett, ugyanis rajtunk kívül, csak két autó állt ott. -Nem hittem, hogy ilyen hamar lekapnak minket. Bár gondolhattam volna. - túrt bele a hajába.
-Figyelj, engem nem zavar. -néztem rá.
-Szóval... randizhatunk? -nézett rám ő is kicsit szégyenlősen.
Bólintottam. -De először el kell mondanom valamit, amit jobb ha nem az újságokból vagy a neten olvasol.
-Oké, mondd! -nézett mélyen a szemembe. Mélyet lélegeztem, majd belevágtam.
- Apám Gale Bell. -közöltem.
-Az a Gale Bell? -nyílt nagyra a szeme.
-Igen. -mormogtam.
-De hát ő...
-Igen. -ismételtem. Apám volt a 90-es évek nagy baseball sztárja. Viszont miután megszülettem, nem játszott többet. Soha nem mondta ki hangosan, de engem okolt emiatt. - Tudod, volt az az ügy. Hogy letartóztatták...


___________________________________________________________________
UI: Tudom ismételten rövid részt hoztam, de felakartam rakni. Viszont a hétvégén, éppen ezért felrakom a 2. részét. Nem lett valami hú de jó, de a következő érdekesebb lesz! ;) 
Nagyon szépen köszönöm Crystalnak a fejlécet. Imádom!♥ 

Ja és kérek véleményeket, feliratkozókat! Chatben is írhattok, cserében benne vagyok!:) xxx

2.Fejezet

Másnap, mikor felkeltem egy doboz várt a konyha asztalomon. Körülnéztem a lakásban, de senki nem volt ott, rajtam kívül.
-Ez furcsa. -mondtam magamnak, majd kinyitottam a dobozt. Egy narancs színű nyári ruha volt benne, és egy cetli, amin csak egy mondat szerepelt. " Szeretném, ha ebben látnálak ma. H " -Hát, ez egyre furcsább. -húztam össze a szemöldököm. Csak a szüleimnek és Lisnek van kulcsa a házhoz, de egyikőjük neve sem kezdődik H-val.. Ezen gondolkodva mentem el készülődni. Gyorsan el kellett készülnöm, mert a munka nem vár meg. A ruhával kapcsolatban arra jutottam, nem veszem fel. Aki küldte -akárhogy is jutott be a házamba- talán tesz, vagy mond valami olyat, amiből megtudom, hogy ő az.

Mikor a munkahelyemre értem, Brad egy öleléssel fogadott.
-Na mizu kislány? -vigyorgott rám sejtelmesen. Összehúzott szemekkel néztem rá. Valamit tud, amit én nem.
-Semmi, miért?
-A múlt megismétli önmagát.
-Miről beszélsz? -kérdeztem.
-Megint a címlapokra kerültél! -válaszolta, majd odaadta az újságot, ami a pulton hevert. Döbbenten olvastam és néztem a képet, amin Harry és én ülünk az étteremben.
"Harry Styles egy ismeretlen lánnyal randizott a napokban." -állt a címlapon. Gyorsan átolvastam az anyagot, és megkönnyebülten rogytam le a székre Brad mellé. -Még nem tudják ki vagyok. -néztem rá.
-De ki fogják deríteni. Nagyon jól tudod. -mondta. Brad évek óta ismert engem. Talán jobban, mint én saját magamat. Mellettem maradt, mikor az az eset történt, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
-Tudom. -bólintottam.
-Hé, csajszi benne vagy az újságokban! -jött be az ajtón Lis.
Meglengettem a papírhalmazt, mondván rájöttem. -Harryvel mi volt? Találkoztok még?
-Igen, de elkellett mennie valami megbeszélésre és nem tudtuk megbeszélni, hogy hol és mikor. -válaszoltam.
-Szóval lesz köztetek valami? -kérdezett rá Brad.
-Nem tudom. -vontam meg a vállam. -Lehetséges.
És így is gondoltam. Lehet vele beszélgetni, jól kezeli a hírességhez járó dolgokat, és van agya.
-El kell mondanod neki! -nézett rám Lis. Komolyan beszélt. És utáltam amikor ilyen.
-Tudom. Elhiheted, nem akarom, hogy az újságokból tudja meg. -válaszoltam. Csilingelt az ajtó, jelezvén, hogy valaki vagy be, vagy ki megy a gyorsétteremből. Odakaptam a fejem, és egy ismerős alakot pillantottam meg a pult felé sétálni. Rám mosolygott, majd végig nézett rajtam. Egy pillanatra valami átsuhant a tekintetén, de nem tudtam idejében rájönni mi lehetett az.
-Szia. -mosolygott rám, bár nem olyan volt, mint a liftes találkozásunknál.
-Szia. Mi járatban? -kérdeztem. Különös volt, hogy a lakásunktól ez a hely elég messze van, és éppen ide jött be.
-Megéheztem. Nem tudtam, hogy itt dolgozol! -mondta. Lis megköszörülte a torkát mellettem.
-Hát, akkor jó helyre jöttél! -mosolyogtam. -Had mutassam be a barátnőmet, Lisát. Lis, Ő itt Kaylan... -zavaromban elpirosodtam, mire Kaylan arcán ismét vigyor ült ki.
-Kaylan Hale. Jillel szemközt lakom. -rázott kezet Lissel.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jóképű szomszédja van. -mosolygott kacéran Lis. Zavarodottan néztem rá. Most épp flörtöl vele, miközben barátja van?
-Csak tegnap érkezett. -motyogtam. -Szóval, mit ennél? -néztem a srác szürke szemeibe, melyek engem vizslattak.
-Azt hiszem egy húsos szendvicset. -válaszolta.
-Majd én megcsinálom. -jelentkezett Lis, és eltűnt a szemünk elől.
-Mikor érsz rá? -kérdezte Kaylan.
-Mire?
-Hogy megmutasd a várost. -mosolyodott el.
-Ja, hát mindennap jó, kivéve a szerdát. Akkor egész napos leszek.
-Oké, akkor a holnap?
-Holnap a délelőtt megfelel. -bólintottam.
-Tízkor? -kérdezte, mikor Lis éppen visszajött a kajával és átnyújtotta azt.
-Rendben. -mosolyogtam rá. Kifizette a szendvicset, majd elköszönt és elment.
-Úristen, de jó pasi.
-Jézusom Lis. Mivan Mattel? -kérdeztem. Mintha meghallotta volna, épp Matt Algernon lépett be az étterem ajtaján, eléggé meggyötörten.
-Hátra mentem. -lépett el mellőlem Lisa.
-Nagyon összevesztetek? -néztem Mattre, mikor leült a pulthoz.
-Aha. -bólintott, majd megvakarta a fejét. -Hátra ment igaz?
-Aha. -bólintottam énis. Megdörzsölte kezével fejét, majd nagyot sóhajtott.
-Nagyon elbasztam.