Örültem, amikor Lisa felhívott, hogy menjek el velük páros randira. Nem éreztem biztonságban magam a lakásban, ami immár 6 hónapja az enyém volt. Azt mondta, Matt, a pasija hoz magával egy srácot, akivel ismerkedhetek. Lisa, miután már fél éve szakítottam Braddel, ál randikat szervez nekem. Általában mindig rosszul sültek el a találkák. A randira, ami a Headerben lesz, csak egy farmert és egy csíkos felsőt vettem fel. Nem csíptem ki magam nagyon, ugyanis biztos voltam benne, hogy a sráccal nem lesz semmi. Legalábbis ma nem.
A liftnél várakoztam, mikor egy vörösesszőke hajú fiú lépett mellém. Rám vigyorgott, de a nézésében volt valami tekintélyes, amitől nem tudtam, hogy reagáljak.
-Szia, Kaylan vagyok! -szólalt meg mély hangon.
-Jill. -köszöntem és rámosolyogtam.
-Új lakó. Veled szemben lakom. -vigyorgott még mindig. Kezét zsebre dugta. A póló megfeszült bicepszén. Nyeltem egyet, hogy enyhítsem a különös érzést, amit keltett bennem.
-Ez remek. Milyen itt? -kérdeztem, majd beléptem a kinyilló liftbe. Szorosan mellém állt.
-Tetszik. Bár a várost még nem volt alkalmam megnézni. Pár napja érkeztem csak és még minden zavaros. -húzta el a száját. Bólintottam. Velem is ez volt, amikor ide költöztem. Nem ismertem sok embert, és magamnak kellett mindent felfedezni. -Tudod, ha nem nagy kérés, nem mutatnád meg a várost? Nagyon nagy szivességet tennél nekem. Senkit nem ismerek itt, rajtad kívül. -mosolyodott el.
Ránéztem a nálam alig magasabb srácra. Teste erős és izmos volt, olyan aki megtud védeni egy lányt bármitől. Szája enyhén telt volt, és ettől megakartam csókolni őt. Megráztam a fejem. Hova kalandoznak a gondolataim? Felnéztem szürke szemébe. Kiváncsian méregetett. Kinyílt a lift ajtaja, én pedig felsóhajtottam, majd mosolyt erőltettem magamra. -Persze, megmutathatom.
-Király. -vigyorodott el győzedelmesen.
-Akkor... majd beszélünk. -mentem a kocsim felé. Ő intett, és elsétált az épületek mellett, majd eltűnt.
Már méterekről kiszúrtam Lisát. Az étterem egyik sarkában foglaltak helyet, és nevetett valamin, amit vagy Matt, vagy a másik srác mondott neki. Mikor észrevett rám vigyorgott és oda futott hozzám.
-El sem hiszem, hogy ez a pasi Matt haverja. Ha szingli lennék, tuti rámásznék, de így csak abban bízhatok, ha köztetek lesz valami, minden pikáns részletet megosztasz velem. -mondta, köszöntés helyett.
-Neked is szia. Én is örülök, hogy látlak! -mosolyogtam. Ő csak megforgatta szemeit.
-Komolyan mondtam. -motyogta, majd odahúzott az asztalhoz.
-Hé Jillian, rég láttalak! -puszilt meg Matt.
-Jéé, már megint nőtt a hasad. -csaptam rá csipkelődve. Matt nagy sörivó, és mindig azzal piszkáljuk, ha így folytatja, olyan nagy hasa lesz, mint egy görögdinnye. Most csak morgott valamit az orra alatt, mire Lis vigasztalni kezdte. Ránéztem a vendégre, és egyből tudtam ki Ő. Most már tudom, Lisa miért van úgy oda érte. - Szia, Jill vagyok! -nyújtottam a kezem.
-Harry. -mosolygott, majd ahelyett, hogy megrázta volna a kezem, magához szorított és ő is adott két puszit. Meglepődve foglaltam helyet mellette. Lis rám kacsintott, én pedig elnevettem magam.
-Mi olyan vicces? -kiváncsiskodott Matt.
-A barátnőd. -mosolyogtam rá.
-Ja, tudom. Ő mindig bolond.
-Miért is? -sértődött meg Lis.
-Már ezerszer megmondtam, hogy nem vagy dagadt. -válaszolta Matt, majd ránk nézett. -Lis akármikor megnézi magát a tükörben, mindig azt mondja nekem, hogy kövér. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy egy kövér ember, nem úgy néz ki, mint Ő! -kezdett ingerült lenni. Én csak bólogattam és alíg birtam visszafolytani a mosolyomat.
-Mert te ezt nem érted! -fakadt ki Lisa is.
-Kezdődik! -dőltem hátra a székben. -Már csak a popcorn hiányzik. -mosolyogtam Harryre.
-Mindig ez megy? -nézett rám.
-Folyamatosan. Nem is tudom, volt -e már olyan, hogy nem vesztek össze valami apróságon. -gondolkodtam el. Valószínűleg nem. De szerették egymást. Ezt tudtam. És számomra ők az igazi pár. Bár én nem bírnám ki, ha folyamatosan veszekednem kéne a pasimmal, aki ráadásul megkérte a kezemet...
-Jó nem érdekel. -állt fel az asztaltól Lis, majd dühösen elsétált tőlünk. Matt nagyot sóhajtott, majd egy bocsánat kérő mosoly kiséretében, letett az asztalra pár bankjegyet és ő is felállt.
-Bocs srácok. Vészhelyzet van. Majd valamikor ütközünk és kárpótollak titeket! -mondta, aztán Lis után ment.
-Hát.. ketten maradtunk. -fordultam Harry felé. Ugyan láttam már őt képeken és a tv-ben, de most alaposabban megnéztem magamnak. Kopott csizmát viselt, amin elmosolyodtam. Talán a világon neki van a legtöbb pénze, mégis agyon használt cipőt visel. Fekete nadrág volt rajta, és egy piros kockás ing. Száját mosolyra húzta, ahogy észrevette, hogy őt nézem. Elpirultam, pedig ez ritkán fordul elő velem.
-Szóval, milyen mikor lányok ezrei vannak oda érted?
-Ez olyan, mintha egy interjún ülnék. -nevetett fel. - Egyébként az elején meglehetősen fura volt, de mostmár tudjuk kezelni a helyzetet. -mosolygott.
-És a paparazzik? -vontam fel kérdőn a szemöldököm.
-Szerintem őket nem lehet megszokni. Van amelyik túl erőszakos, de van aki kedves. Azt hiszem. De nem lehet megszokni. Minnél ismertebb vagy a szakmában, annál többen jönnek, és nem hagynak békén. Mindenhol ott vannak. Próbálunk a srácokkal nem foglalkozni velük, de nehéz mikor a kamerát belenyomják az arcodba, mindenféle idiótaságokat kérdezgetnek tőled, és még a rajongókat is fellökik. Ez túl megy minden határon. -válaszolta.
-Ismerős. -dörmögtem az orrom alatt, de Harry meghallotta.
-Téged is követnek? -kérdezte döbbenten.
-Ez egy elég hosszú sztori... -tértem el a választól.
-Ráérek. -mosolygott rám, de ahogy kimondta megcsörrent a telefonja. Felnevettem, mikor bocsánat kérően nézett rám.
-Vedd csak fel. -mosolyogtam rá, majd beleittam az italba amit Lis ott hagyott.
