"Nem vette fel... Ezzel megszegte a szabályokat."
-Igen. Benne volt az újságokban, hogy drogot találtak nála.
-Nem kapott semmit, mert több millákat fizettek a bírónak. -mondtam. -Anyával és Sandyvel már azelőtt tudtuk, hogy apa tudatmódosítószereket használ, mielőtt kiderült volna. Ezért anyám el akart válni tőle. -nagyot sóhajtottam, és összekulcsolt kezeimet kezdtem nézni. Most jön még csak a neheze. - Apa nem engedte meg. Verni kezdte anyámat, és minket is, ha közbe avatkoztunk... Én.. féltem tőle. Írtózatosan. És utáltam, amikor esténként az ordítozást és anya sírását hallgattam a szobámból, tudván, én nem tehetek semmit. Aztán egy nap, apa annyira beszívott, hogy erőszakoskodni kezdett velünk.. -mondtam, majd letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Harry figyelmesen nézett és hallgatott engem, ami kifejezetten jól esett. Végre elmondhattam valakinek a teljes igazságot. - Én eltudtam szökni, de a tesóm és anya nem.. Ahogy kint voltam az ajtón, rohantam a rendőrséghez, és beszámoltam nekik mindent. Vádat emeltem apám ellen, és tanúskodtam a bíróságon. De sajnos semmit nem ért, mert az a rohadék még mindig szabadlábon van. Viszont annyit elértem, hogy távolságtartást kaptunk, nem láthat sem bennünket, sem anyát. Ő most Amerikában él valahol, mi pedig itt maradtunk. -néztem rá. -Csak.. szerettem volna ha tőlem tudod meg az igazságot, minthogy az újságból a hazugságot. -fejeztem be. Szemei egyűtt érzésről tanúskodtak, majd szorosan átölelt. Pár percig így voltunk, teljes csendben. Valószínűleg emésztette a hallottakat.
-Sajnálom Jill. -szólalt meg végül. -Gale Bell. Nagy név a szakmában. Nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz.
Nem pont ilyen szavakra gondoltam, de ez is megteszi.
-Kiskoromban láttam róla videókat, és egyszer elvitt minket az egyik meccsére. -mondtam -A meccs után véletlenül bementem az öltözőjükbe. 6 éves voltam, nem tudtam, hogy nem szabadna ott lennem. Mindenhol félmesztelen faszik voltak, néhol még néhány csupasz hátsót is láttam. -nevettem el magam. -De akkor nem foglalkoztam ezzel. Csak apát kerestem, hogy elmondhassam neki, milyen jól játszott és, hogy mennyire szeretem őt. Viszont sehol sem találtam az öltözőben. Apa barátja, Will közölte, hogy nem kéne ott lennem, majd felemelt. Szerettem Willt. -mosolyodtam el az emlékekre. -Mindig megnevettetett és játszott velem, mint azon a napon. Mikor kiértünk az öltözőből, apa és Amber, a csapat ügyintézője, éppen csókolóztak. -motyogtam, kinézve az ablakon. Ez az emlék olyan erősen él bennem a mai napig is, hogy olyan, mintha 1 perce történt volna. -Anya még mindig nem tud róla.
Hirtelen zenélni kezdett Harry telefonja, és így enyhült bennem az a frusztráló érzés, ami nagyon mélyről tört fel.
Harry sokáig hallgatott, majd egy 'okéval' letette a készüléket. -Haza viszlek, rendben? -nézett rám
-A pubhoz vigyél, mert ott a kocsim. -mondtam. Bólintott, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az úton nem beszéltünk sokat, de nem is kellett. Neki fel kellett dolgoznia a hallottakat, nekem pedig muszáj volt gondolkodnom. Elmondtam neki mindent. Kivéve azt az egy dolgot, amiért hónapokon át a sajtó kedvence voltam. Mikor kiderült, hogy apám drogcsempész, mindenki ezzel az üggyel foglalkozott. A házunk előtt tolongtak a lesi fotósok. Apám az egyiknek be is törte az orrát, amiért fel is jelentették, de nem nyerték meg az ügyet. Akkoriban alig mehettünk valahová valamelyik izomagyú testőr nélkül, akit anyám fogadott fel azokra az időkre. Elegem volt a paparazzikból, a riporterekből, a sajtóból. Utáltam, hogy nem mehettem sehova sem, ezért egyik elborult pillanatomban kiálltam az ajtónk elé, és elküldtem őket melegebb éghajlatba. Azt hittem elmennek végre, és békén hagynak minket. Nélkülük is meg volt a bajunk. De másnap reggel, mikor iskolába indultam, ismét ott voltak. Az egyik faszi oda jött hozzám, és a magánéletemről faggatózott. Mindenféle kérdés elhangzott, de csak kettőn akadtam ki igazán. Kivertem a kezéből a kamerát, és pofon vágtam. Ordibálni kezdtem vele, de Sandy elráncigált onnan. Másnap az eset mindenhol látható volt. A csávó feljelentett, természetesen megnyerte a pert. 2 évig pszichologushoz kellett járnom emiatt. Annak a nőnek sem mondtam el mindent. Viszont Harrynek most kiadtam a lelkem egy felét, és csak remélni tudom, hogy megbízhatok benne. Ha működni fog köztünk ez a dolog, meg kell tanulnom türelmesnek lenni az emberekkel, ami nekem.. elég nehéz.
-Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. -szólalt meg Harry, visszarángatva engem a valóságba.
Észre sem vettem, mikor megálltunk a gyorsétteremnél, ahol dolgozom. -Én köszönöm, hogy elmondhattam. -mosolyogtam, de ahogy rá esett a pillantásom, egyből lefagyott a vigyor a képemről. Szemei, amelyek engem néztek, csillogtak a napfényben. Önkéntelenül is a szájára pillantottam, amely egy apró mosolyra húzódott. Harry lassan közeledett felém, hátha tiltakozni kezdek. Talán azt kellett volna, de ahelyett lélegzet visszafolytva vártam rá. Szemei számra vándoroltak, és olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ajkamon éreztem leheletét. Szemeim lecsukódtak, mikor szája enyémre tapadt. Először gyengéden és félve csókolt. Aztán egyre keményebben és szenvedélyesebben nyomta ajkát az enyémnek. Percekig voltunk így, de aztán Harry elhúzódott tőlem. Mély levegőt vettem, mindketten ziháltunk.
-Mennem kell. -szólalt meg rekedten. Bólintottam és megigazítottam kócos hajamat. -Majd hívlak, rendben? -kérdezte ugyanolyan rekedten. Ránéztem, és szemeiben olyan mértékű vágy tükröződött, hogy nem bírtam megszólalni. Mi van velem? Ha ez így fog folytatódni, könnyen bele eshetek a saját csapdámba, és a végén nagyot fogok esni. Ahogy bólintottam, akaratlanul is észrevettem valamit, amit talán nem kellett volna. A nagy domporulatot Harry nadrágján. Élesen beszívtam a levegőt és kényszerítettem magamat, hogy Harry szemeibe nézzek.
-Köszönöm a délutánt. -mondtam számomra is idegen, magas hangon. Nem vagyok már gyerek. Sem szűz, akkor mitől ilyedtem be?
-Énis. -suttogta és újra megcsókolt. Hamar elhúzódott, amikor rájött, hogy nem viszonzom. Kérdőn nézett rám, én pedig még jobban zavarba jöttem. Kezemmel megkerestem a kocsi kilincsét, és kinyitottam azt.
-Sietnem kell. -csaptam rá a homlokomra. -Elfelejtettem, hogy anya jön ma látogatóba! -mondtam és becsaptam az ajtót. Gyorsan hátat fordítottam neki, és gondolatban elküldtem magam melegebb tájakra, amiért ilyen idióta voltam. Tuti nem veszi be azt amit mondtam. De azt tudtam, hogy beszélnem kell Lisaval. Már majdnem kinyitottam a kocsim ajtaját, mikor hirtelen egy kéz tapadt számra.
.......Tudom ez is elég rövid lett, de muszáj volt ma felraknom egy részt. Igazából nem volt muszáj, de én szerettem volna, ha ma megkapjátok. Umm, nem lett annyira jó rész, ebben inkább csak megtudhatjátok Jill múltját, illetve megismerhetitek az apját. A következő rész ígérem jobb lesz!!! Ha lesz erre 2!db komment, hamarabb felrakom. De ha nem szombaton, vagy vasárnap jön a 4. fejezet. Remélem azért tetszik.:)
Sok puszi, reika........
Hirtelen zenélni kezdett Harry telefonja, és így enyhült bennem az a frusztráló érzés, ami nagyon mélyről tört fel.
Harry sokáig hallgatott, majd egy 'okéval' letette a készüléket. -Haza viszlek, rendben? -nézett rám
-A pubhoz vigyél, mert ott a kocsim. -mondtam. Bólintott, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az úton nem beszéltünk sokat, de nem is kellett. Neki fel kellett dolgoznia a hallottakat, nekem pedig muszáj volt gondolkodnom. Elmondtam neki mindent. Kivéve azt az egy dolgot, amiért hónapokon át a sajtó kedvence voltam. Mikor kiderült, hogy apám drogcsempész, mindenki ezzel az üggyel foglalkozott. A házunk előtt tolongtak a lesi fotósok. Apám az egyiknek be is törte az orrát, amiért fel is jelentették, de nem nyerték meg az ügyet. Akkoriban alig mehettünk valahová valamelyik izomagyú testőr nélkül, akit anyám fogadott fel azokra az időkre. Elegem volt a paparazzikból, a riporterekből, a sajtóból. Utáltam, hogy nem mehettem sehova sem, ezért egyik elborult pillanatomban kiálltam az ajtónk elé, és elküldtem őket melegebb éghajlatba. Azt hittem elmennek végre, és békén hagynak minket. Nélkülük is meg volt a bajunk. De másnap reggel, mikor iskolába indultam, ismét ott voltak. Az egyik faszi oda jött hozzám, és a magánéletemről faggatózott. Mindenféle kérdés elhangzott, de csak kettőn akadtam ki igazán. Kivertem a kezéből a kamerát, és pofon vágtam. Ordibálni kezdtem vele, de Sandy elráncigált onnan. Másnap az eset mindenhol látható volt. A csávó feljelentett, természetesen megnyerte a pert. 2 évig pszichologushoz kellett járnom emiatt. Annak a nőnek sem mondtam el mindent. Viszont Harrynek most kiadtam a lelkem egy felét, és csak remélni tudom, hogy megbízhatok benne. Ha működni fog köztünk ez a dolog, meg kell tanulnom türelmesnek lenni az emberekkel, ami nekem.. elég nehéz.
-Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. -szólalt meg Harry, visszarángatva engem a valóságba.
Észre sem vettem, mikor megálltunk a gyorsétteremnél, ahol dolgozom. -Én köszönöm, hogy elmondhattam. -mosolyogtam, de ahogy rá esett a pillantásom, egyből lefagyott a vigyor a képemről. Szemei, amelyek engem néztek, csillogtak a napfényben. Önkéntelenül is a szájára pillantottam, amely egy apró mosolyra húzódott. Harry lassan közeledett felém, hátha tiltakozni kezdek. Talán azt kellett volna, de ahelyett lélegzet visszafolytva vártam rá. Szemei számra vándoroltak, és olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ajkamon éreztem leheletét. Szemeim lecsukódtak, mikor szája enyémre tapadt. Először gyengéden és félve csókolt. Aztán egyre keményebben és szenvedélyesebben nyomta ajkát az enyémnek. Percekig voltunk így, de aztán Harry elhúzódott tőlem. Mély levegőt vettem, mindketten ziháltunk.
-Mennem kell. -szólalt meg rekedten. Bólintottam és megigazítottam kócos hajamat. -Majd hívlak, rendben? -kérdezte ugyanolyan rekedten. Ránéztem, és szemeiben olyan mértékű vágy tükröződött, hogy nem bírtam megszólalni. Mi van velem? Ha ez így fog folytatódni, könnyen bele eshetek a saját csapdámba, és a végén nagyot fogok esni. Ahogy bólintottam, akaratlanul is észrevettem valamit, amit talán nem kellett volna. A nagy domporulatot Harry nadrágján. Élesen beszívtam a levegőt és kényszerítettem magamat, hogy Harry szemeibe nézzek.
-Köszönöm a délutánt. -mondtam számomra is idegen, magas hangon. Nem vagyok már gyerek. Sem szűz, akkor mitől ilyedtem be?
-Énis. -suttogta és újra megcsókolt. Hamar elhúzódott, amikor rájött, hogy nem viszonzom. Kérdőn nézett rám, én pedig még jobban zavarba jöttem. Kezemmel megkerestem a kocsi kilincsét, és kinyitottam azt.
-Sietnem kell. -csaptam rá a homlokomra. -Elfelejtettem, hogy anya jön ma látogatóba! -mondtam és becsaptam az ajtót. Gyorsan hátat fordítottam neki, és gondolatban elküldtem magam melegebb tájakra, amiért ilyen idióta voltam. Tuti nem veszi be azt amit mondtam. De azt tudtam, hogy beszélnem kell Lisaval. Már majdnem kinyitottam a kocsim ajtaját, mikor hirtelen egy kéz tapadt számra.
.......Tudom ez is elég rövid lett, de muszáj volt ma felraknom egy részt. Igazából nem volt muszáj, de én szerettem volna, ha ma megkapjátok. Umm, nem lett annyira jó rész, ebben inkább csak megtudhatjátok Jill múltját, illetve megismerhetitek az apját. A következő rész ígérem jobb lesz!!! Ha lesz erre 2!db komment, hamarabb felrakom. De ha nem szombaton, vagy vasárnap jön a 4. fejezet. Remélem azért tetszik.:)
Sok puszi, reika........
