-Ez furcsa. -mondtam magamnak, majd kinyitottam a dobozt. Egy narancs színű nyári ruha volt benne, és egy cetli, amin csak egy mondat szerepelt. " Szeretném, ha ebben látnálak ma. H " -Hát, ez egyre furcsább. -húztam össze a szemöldököm. Csak a szüleimnek és Lisnek van kulcsa a házhoz, de egyikőjük neve sem kezdődik H-val.. Ezen gondolkodva mentem el készülődni. Gyorsan el kellett készülnöm, mert a munka nem vár meg. A ruhával kapcsolatban arra jutottam, nem veszem fel. Aki küldte -akárhogy is jutott be a házamba- talán tesz, vagy mond valami olyat, amiből megtudom, hogy ő az.
Mikor a munkahelyemre értem, Brad egy öleléssel fogadott.
-Na mizu kislány? -vigyorgott rám sejtelmesen. Összehúzott szemekkel néztem rá. Valamit tud, amit én nem.
-Semmi, miért?
-A múlt megismétli önmagát.
-Miről beszélsz? -kérdeztem.
-Megint a címlapokra kerültél! -válaszolta, majd odaadta az újságot, ami a pulton hevert. Döbbenten olvastam és néztem a képet, amin Harry és én ülünk az étteremben.
"Harry Styles egy ismeretlen lánnyal randizott a napokban." -állt a címlapon. Gyorsan átolvastam az anyagot, és megkönnyebülten rogytam le a székre Brad mellé. -Még nem tudják ki vagyok. -néztem rá.
-De ki fogják deríteni. Nagyon jól tudod. -mondta. Brad évek óta ismert engem. Talán jobban, mint én saját magamat. Mellettem maradt, mikor az az eset történt, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
-Tudom. -bólintottam.
-Hé, csajszi benne vagy az újságokban! -jött be az ajtón Lis.
Meglengettem a papírhalmazt, mondván rájöttem. -Harryvel mi volt? Találkoztok még?
-Igen, de elkellett mennie valami megbeszélésre és nem tudtuk megbeszélni, hogy hol és mikor. -válaszoltam.
-Szóval lesz köztetek valami? -kérdezett rá Brad.
-Nem tudom. -vontam meg a vállam. -Lehetséges.
És így is gondoltam. Lehet vele beszélgetni, jól kezeli a hírességhez járó dolgokat, és van agya.
-El kell mondanod neki! -nézett rám Lis. Komolyan beszélt. És utáltam amikor ilyen.
-Tudom. Elhiheted, nem akarom, hogy az újságokból tudja meg. -válaszoltam. Csilingelt az ajtó, jelezvén, hogy valaki vagy be, vagy ki megy a gyorsétteremből. Odakaptam a fejem, és egy ismerős alakot pillantottam meg a pult felé sétálni. Rám mosolygott, majd végig nézett rajtam. Egy pillanatra valami átsuhant a tekintetén, de nem tudtam idejében rájönni mi lehetett az.
-Szia. -mosolygott rám, bár nem olyan volt, mint a liftes találkozásunknál.
-Szia. Mi járatban? -kérdeztem. Különös volt, hogy a lakásunktól ez a hely elég messze van, és éppen ide jött be.
-Megéheztem. Nem tudtam, hogy itt dolgozol! -mondta. Lis megköszörülte a torkát mellettem.
-Hát, akkor jó helyre jöttél! -mosolyogtam. -Had mutassam be a barátnőmet, Lisát. Lis, Ő itt Kaylan... -zavaromban elpirosodtam, mire Kaylan arcán ismét vigyor ült ki.
-Kaylan Hale. Jillel szemközt lakom. -rázott kezet Lissel.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jóképű szomszédja van. -mosolygott kacéran Lis. Zavarodottan néztem rá. Most épp flörtöl vele, miközben barátja van?
-Csak tegnap érkezett. -motyogtam. -Szóval, mit ennél? -néztem a srác szürke szemeibe, melyek engem vizslattak.
-Azt hiszem egy húsos szendvicset. -válaszolta.
-Majd én megcsinálom. -jelentkezett Lis, és eltűnt a szemünk elől.
-Mikor érsz rá? -kérdezte Kaylan.
-Mire?
-Hogy megmutasd a várost. -mosolyodott el.
-Ja, hát mindennap jó, kivéve a szerdát. Akkor egész napos leszek.
-Oké, akkor a holnap?
-Holnap a délelőtt megfelel. -bólintottam.
-Tízkor? -kérdezte, mikor Lis éppen visszajött a kajával és átnyújtotta azt.
-Rendben. -mosolyogtam rá. Kifizette a szendvicset, majd elköszönt és elment.
-Úristen, de jó pasi.
-Jézusom Lis. Mivan Mattel? -kérdeztem. Mintha meghallotta volna, épp Matt Algernon lépett be az étterem ajtaján, eléggé meggyötörten.
-Hátra mentem. -lépett el mellőlem Lisa.
-Nagyon összevesztetek? -néztem Mattre, mikor leült a pulthoz.
-Aha. -bólintott, majd megvakarta a fejét. -Hátra ment igaz?
-Aha. -bólintottam énis. Megdörzsölte kezével fejét, majd nagyot sóhajtott.
-Nagyon elbasztam.
Imádom hamar kövit ^^
VálaszTörlés