Miután Willel megebédeltünk, mehettem is dolgozni.
Ugyanúgy történt minden, ahogy lenni szokott. Jöttek a vendégek, kiszolgáltuk
őket, majd elmentek. Így volt ez addig, míg Harry meg nem jelent a pubban.
Rengeteg paparazzi követte, akik egyfolytában kattogtatták gépeiket. Ő rám
mosolygott, majd kért egy kávét.
- Mit szólnál ahhoz, hogy amikor lejár a műszakod,
eljössz erre a helyre? –nézett rám vigyorogva, majd adott egy cetlit. Megnéztem
azt, amin valószínűleg a címe volt írva.
-
Így? –mutattam végig magamon, de közben mosolyogtam.
-
Persze. Így is csinos vagy! –kacsintott rám, majd
megfogta a kávéját és távozott.
A műszakomnak hamar vége lett, és azon kaptam magam, hogy arra a helyre hajtok, ami a cetlire volt írva. Nem volt nehéz megtalálni, mivel a ház nagy volt, és tele volt emberekkel. Leállítottam a kocsit a saroknál, és végig néztem magamon. Egy sima farmer és egy fekete V kivágású felső volt rajtam. Nem úgy voltam felöltözve, mint aki valami házi buliba hivatalos. Megigazítottam a sminkem, majd kiszálltam a járműből. Vonakodva, de elmentem a házig, ahol emberek járkáltak ki és be. Valószínüleg kertiparti volt, én mégis az ajtón mentem be. Körül néztem. Csak egy- két ember mászkált itt, de a konyhából zajokat hallottam, így nem sok veszteni valóval, odamentem. Harry egymagában próbálta kinyitni a pezsgőt. Mosolyogva megálltam és neki támaszkodtam az oszlopnak. Ahogy erölködött, még hangokat is adott ki, én meg hangosan felröhögtem. Ijedten és zavartan fordult irányomba, majd amikor felfogta, hogy ki vagyok félénken elmosolyodott.
-Nem szép dolog leskelődni és kinevetni egy segítségre szoruló embert! -szidott le, bár hangjában ott bujkált a jó kedv.
-Sajnálom, de olyan jó volt nézni, ahogy nem tudsz kinyitni egy pezsgős üveget. -vigyorogtam. Felkaptam a palackot és egy törlőkendőt, majd gyakorlott mozdulattal kinyitottam azt. Harry meglepődve pillantott rám. -Vendéglátásban dolgozom. -vontam vállat.
-Hé Harry, elfogyott a rágcsa. - jelent meg egy ismerős fiú, kezében jó pár üresen álló tállal.
-Ti gondoskodtok a vendégekről? -néztem rájuk.
-Ja, a fiúk besegítenek. -felelte Harry.
-Téged még nem láttalak. -mutatott rám a srác.
-Jill Bell. -vettem el tőle a tálakat.
-Niall Horan. Örülök, hogy megismerhetlek. -vigyorgott rám.
-Énis. -mosolyodtam el. -Szóval srácok, -tettem le az edényeket az asztalra. -mivel látom, hogy segítségre szorultok, besegítek nektek.
-De nem ezért hívtalak meg.
-Mint mondtam, -néztem rá Harryre - vendéglátásban dolgozom. Tudok egy- két trükköt, amit ti nem, és nektek is jól jön a segítség. Meg amúgy is szívesen segítek nektek. - mosolyogtam rájuk.
- Oké, de ha vége a partinak, kárpótollak érte. -húzta mosolyra a száját, majd adott egy rövid csókot számra, és kiment a vendégekhez.
- Irigylem Harryt. -szólalt meg Niall. Én pedig elmosolyodtam. Fogalmam sincs mi volt ez, de vártam a Harryre és rám váró éjszakát.
-Gyere Niall, vár ránk a munka. -fogtam meg kezét, majd elkezdtünk valami ennivaló után keresni.
A műszakomnak hamar vége lett, és azon kaptam magam, hogy arra a helyre hajtok, ami a cetlire volt írva. Nem volt nehéz megtalálni, mivel a ház nagy volt, és tele volt emberekkel. Leállítottam a kocsit a saroknál, és végig néztem magamon. Egy sima farmer és egy fekete V kivágású felső volt rajtam. Nem úgy voltam felöltözve, mint aki valami házi buliba hivatalos. Megigazítottam a sminkem, majd kiszálltam a járműből. Vonakodva, de elmentem a házig, ahol emberek járkáltak ki és be. Valószínüleg kertiparti volt, én mégis az ajtón mentem be. Körül néztem. Csak egy- két ember mászkált itt, de a konyhából zajokat hallottam, így nem sok veszteni valóval, odamentem. Harry egymagában próbálta kinyitni a pezsgőt. Mosolyogva megálltam és neki támaszkodtam az oszlopnak. Ahogy erölködött, még hangokat is adott ki, én meg hangosan felröhögtem. Ijedten és zavartan fordult irányomba, majd amikor felfogta, hogy ki vagyok félénken elmosolyodott.
-Nem szép dolog leskelődni és kinevetni egy segítségre szoruló embert! -szidott le, bár hangjában ott bujkált a jó kedv.
-Sajnálom, de olyan jó volt nézni, ahogy nem tudsz kinyitni egy pezsgős üveget. -vigyorogtam. Felkaptam a palackot és egy törlőkendőt, majd gyakorlott mozdulattal kinyitottam azt. Harry meglepődve pillantott rám. -Vendéglátásban dolgozom. -vontam vállat.
-Hé Harry, elfogyott a rágcsa. - jelent meg egy ismerős fiú, kezében jó pár üresen álló tállal.
-Ti gondoskodtok a vendégekről? -néztem rájuk.
-Ja, a fiúk besegítenek. -felelte Harry.
-Téged még nem láttalak. -mutatott rám a srác.
-Jill Bell. -vettem el tőle a tálakat.
-Niall Horan. Örülök, hogy megismerhetlek. -vigyorgott rám.
-Énis. -mosolyodtam el. -Szóval srácok, -tettem le az edényeket az asztalra. -mivel látom, hogy segítségre szorultok, besegítek nektek.
-De nem ezért hívtalak meg.
-Mint mondtam, -néztem rá Harryre - vendéglátásban dolgozom. Tudok egy- két trükköt, amit ti nem, és nektek is jól jön a segítség. Meg amúgy is szívesen segítek nektek. - mosolyogtam rájuk.
- Oké, de ha vége a partinak, kárpótollak érte. -húzta mosolyra a száját, majd adott egy rövid csókot számra, és kiment a vendégekhez.
- Irigylem Harryt. -szólalt meg Niall. Én pedig elmosolyodtam. Fogalmam sincs mi volt ez, de vártam a Harryre és rám váró éjszakát.
-Gyere Niall, vár ránk a munka. -fogtam meg kezét, majd elkezdtünk valami ennivaló után keresni.
